FARKAS (kínaiul: lang) Az Észak-Kínában honos farkas (Lupus tschiliensis) a kegyetlenség, a kapzsiság és a mohóság jelképállata. A "farkas szívű" kifejezéssel a kegyetlen, mohó embereket aposztrofálták. Egy közmondás összekapcsolja a tigrist és a farkast: "Jobb elejteni tíz tigrist, mint egy farkast", amely arra utal, hogy a tigris magányos állat, ám az egyetlen elejtett farkast félő, hogy falkatársai megbosszulják. Kína északi határán élő török népeknél a farkas szentállat, gyakorta a nemzetség, a nép ősét tisztelik benne. A "kéjéhes farkas" kifejezéssel a buja, betegesen kéjéhes férfiakat illetik. A farkas csordákat, nyájakat fosztogató szokása miatt a könyörületlen, mértéktelen adókat szedő, korrupt hivatalnokokat is gyakorta hasonlították veszett farkashoz. Hogy kik is azok a farkasemberek? A farkasemberek bizonyos időközönként, pl. teliholdkor, farkassá változnak és ilyenkor embert ölnek. A farkasemberek a legenda szerint hallhatatlanok. Immúnisak az öregedésre (mit nekik a liposzóma), és a betegségekre. Ugyanakkor őket is meg lehet semmisíteni: mégpedig ha megsebesítjük a szívüket vagy az agyukat. A farkasemberré válás módjai a következők: genetikai-így születünk, megharapott minket egy farkasember, vagy elátkoztak bennünket. Abban az esetben, ha nem öröklött eme képesség az nem aktivizálódik addig, amíg a szerencsétlenül járt ember meg nem kóstolja az emberi vért. A farkasembereket hagyományosan a halottak birodalmával hozták kapcsolatba, és a karácsonyt követő 12 éjszakán tartották a legveszélyesebbnek. A vadászó-gyűjtögető társadalmakban a sámán hatalmának egyik forrása éppen az volt, hogy elhitték róla, hogy képes állati alakot ölteni. Azokon a földtájakon, ahol nem élnek farkasok más állatok töltik be ezt a szerepet: Dél-Amerikában jaguárember, Afrikában leopárdember, Indiában tigrisember és Japánban rókaember vagy borzember volt. Farkasember történetek Az első ismert farkasember-story Gilles Garnier nevéhez fűződik. Gilbert egy erdei remete, otthonról elkóborolt gyermekeket falt fel. A szemtanuk elmesélték, hogy látták, amint Gilbert ilyenkor farkas alakot ölt. Elfogása után beismerte farkasember mivoltát, és mint boszorkányt 1973 januárjában elégették. Ezek a perek leggyakrabban farkasok által sűrűn lakott területeken voltak megfigyelhetők, mivel az éhező vagy veszett farkas támad csak az emberre. Angliában például egy ilyen per sem volt, mivel ott 1500-ig minden farkast kiirtottak. Nem így Köln környékén, ahol Peter Stubbét azzal vádolták, amint azt később ő is beismerte, hogy 13 gyermeket, köztük saját fiát, és két terhes asszonyt falt fel. Azt állította, hogy az ördögtől kapott varázsövet, amely segítségével farkassá tudott változni. Stubbét 1589 októberében ítélték el. A középkorban úgy tartották, hogyha egy farkasember farkas alakban megsérült sérülése még visszaváltozása után is megmarad. Ismert egy 1588-as történet a Franciaországbeli Auvergne-ből egy vadászról, aki levágta egy farkas mancsát és a zsákjába tette. Később, amikor a mancsot megmutatatta a helyi nemesembernek megdöbbenve látta, hogy az aranygyűrűt viselő kézzé változott. Az elborzadt nemesember felismerte a gyűrűt, kirohant a konyhába, ahol ott találta a feleségét, amint éppen sérült kezét kötözte be. Az asszonyt azonnal megégették boszorkányságért.