"Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt."
(Pilinszky János)
A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben. (József Attila)
Ha létezik a világon igaz szeretet, semmi mást, csakis ezt adom neked!
A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni mindig csak adni.
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok-sok önzetlen tiszta szeretetet. (Goethe)
A legszebb szerelem se jut el messzire, ha csak nézik múlását. Dédelgetni kell, mint egy kedvenc gyermeket
(Alain)
"Minden igaz ölelés örökké akar tartani, s akit szeretek, nem tudom elereszteni, mert akkor újra kizuhanok a paradicsomból, és megint üres lesz az életem."
"Ígérd meg azt, hogy kezed
Kezemből vissza nem veszed,
S hogy szeretni fogsz akkor is,
Mikor már én is vén leszek."
A magány fogságában
Szívem halk dalát hallgatom, így számolom az időt,
S ő fájón dobog, alig él már, nem sejtheti az eljövőt.
Élni akar !
De nem tud. Nélküled, ő múló ábránd csak,
Ha nem vagy itt, neki évezred minden pillanat.
Bármerre nézek, csak a semmit látom,
a magányt mely lassan körbevesz,
Elragadja testem, mint földet az ár,
ő engem mély szakadékba vet,
Honnan nincs kiút, csak a remény,
Mely szívemben lángot gyújt,
Hisz míg ő él, addig remél,
hogy újra láthat, majd az álmokon túl.
Remény ! Ki minden szívben rejtőzve élsz,
Mondd, miért fáj mégis, mikor előtérbe lépsz,
miért fáj a magány, s börtönödből, mikor szabadulsz,
Mint ketrecbe zárt madár, ki csak szomorú nótát tud.
S azt is ritkán dalolja, mert szenved, hisz ő maga is rab,
Mint én, Nélküled, sohasem leszek szabad.
Mert börtön-e test, börtön-e szív, melyben éllek,
s őrzőm a végtelen idő, mely a nyomomban lépked,
bilincsbe ver, rám béklyót kötve, magához láncol,
nem látok akkor semmit, a gyönyörű világból,
csak fájdalmat, gyászt, s csak a sírást hallom.
Mint egy virág, mit nem öntöztek régen,
úgy halok meg én is, a magány börtönében.
Mint az eső, melytől szirmot bont a táj,
ha süt a nap, eltűnik, mert rá új élet vár.
Úgy halok meg én is, hisz Nélküled itt csak álom vagyok,
mert ha véget ér az éj, én is egy emlék maradok,
Egy emlék, mely lassan elvész, a múlt homályába veszve,
ki csak utat keres mi hozzád vezetne,
Ő megtalálja, mert érzi, mit iránta érzel,
feltámad, hisz tudja, hogy még érdemes az élet.
Mert Szeret, és bízik, hogy Téged újra láthat,
s egyből eltűnik belőle a bánat,
mert tudja, és hiszi az élet értelmét.
Röpke boldogság
Egy pillanatra zöldek voltak a fák,
Egy pillanatra szép volt a világ,
S egy szemhunyásnyi volt csak tán,
Lelkem mégis azért a napért kiált..
A vízesés hangja fülemben itt cseng,
Robajlik.. Én csak néztem Rád várva
Ahogy aláhullik a sok kis vízcsepp
És elmosta az összes bút, mi fájhat.
De most, mikor újra-és-újra látlak,
Lényed mint édes méreg járja át testem,
Eljutva a legapróbb porcikámba,
Lassan bár, de biztosan emésztve engem..
Eszembe jut megint a gyönyörű nap
Mikor ott nevettünk önfeledten,
És a szélben messze szállt ez a hűs hang,
Hallják csak: van még itt boldog ember!
Egy pillanatra zöldek voltak a fák,
Egy pillanatra szép volt a világ,
S egy szemhunyásnyi volt csak bár,
Szívem mégis folytatásért kiált!
DAL A RÓZSÁRÓL
A szép lány a búcsúzáskor egy rózsát tűzött fel nekem.
Piros volt lágyan feslő szirma.Jelképed égő nekem….
Könnyű csókot lehet reája,s mint álomkép már messze szálla.
ÉN fájó szívvel, könnyes szemmel,sokáig néztem még utána.
Elhervadt már a rózsabimbó,amit a szép lány adott.
Hervadtan örzöm,hisz a múltból a sors csupán ennyit hagyott…
Pedig a lányka könnyű csókját könnyeim már rég lemosták
De most tudom,hogy ez a csók volt,sejtelmes,végső “Isten hozzád!”
A szép lány a rózsabimbót,most más legénynek tépi le,
Most más legényért dobog,lángol Szerelmes forró kis szíve.
Más csókolja kicsiny kacsóját,de megőrzöm a hercadt rózsát!
ÉN kaptam annak a kislánynak legelső,tiszta,szűzi CSÓKJÁT!
Szeress úgy ahogy a fák a napsugarat,
Ölelj úgy,ahogy az ég a madarakat!
Szeress úgy ahogy nem szerethet más,
Szemeidben már ott van nekem a
Legszebb vallomás!
Ha egy nap sírnod kell... hívj engem.
Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni...
De sírhatok veled.
Ha egy nap el akarsz futni... ne félj engem hívni.
Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg...
De futhatok veled.
Ha egy nap senkit nem akarsz hallani... hívj engem.
Ígérem, veled leszek. És ígérem, nagyon csendben.
De ha egy nap hívsz... És nincs válasz..
Gyere gyorsan, látogass meg! Lehet, hogy nekem van rád szükségem!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
