Emlékek (Shadow)

Ülök a házban

Életem pereg a szemeim előtt

Gondolkodok és sírok

A fájdalom tőrként hatol belém

Látom amint a boldog pillanatok leperegnek előttem

Mindenki boldog

Csak én nem

Senki nincs egyedül csak én

 A fájdalom elmúlik

De annak nyoma s jelei meg maradnak

A magány az elázott arc

A tátongó lyuk mely nem forrad be

A gondolat mely elmém tovább mérgezi

Mit tegyek??

Meghalni nem merek

S az nem gyógyír a bajomra

Az egyetlen mi segítene egy társ lenne

De nincs így maradok lyukasan

Úgy ahogy vagyok

Boldogtalanul s fájdalommal telve